Négy temperamentum bemegy egy megbeszélésre
A napirendben az áll: „gyors egyeztetés”. A kolerikus ezt hallja: „döntés 10:15-ig”. A szangvinikus ezt: „közönség”. A flegmatikus ezt: „csak tényleg legyen gyors”. A melankolikus kétszer elolvasta az előkészítő anyagot, és három észrevétellel érkezett — mindhárom jogos.
Egyikük sem „nehéz ember”. Egyszerűen négy különböző operációs rendszer érkezett ugyanarra a naptármeghívóra, és a csapatokon belüli súrlódás nagy része nem más, mint temperamentumok ütközése tolmács nélkül.
Ingyenes, körülbelül négy perc — nézd meg a saját eredményed.
Ismerni a saját temperamentumodat hasznos; ismerni a kollégáidét szupererő. A kolerikus megtanul teret hagyni a döntés előtt. A szangvinikus megtanulja, hogy a csendeseknek már megvolt az ötlet. A flegmatikus megtanulja, hogy a nyugalmát beleegyezésnek olvassák. A melankolikus megtanulja, hogy az „elég jó, mehet” is valódi minőségi mérce.
A következő megbeszélésen öt percig ne a diákat nézd, hanem az embereket. Azonnal kiszúrod mind a négy rendszert — és soha többé nem tudod nem látni őket.